Juhász Gyula : A bukott angyalok

"  Most hullanak hidegbe és sötétbe ,
   Mindég mélyebbre,néma dacban égve ,
   És arcukat kezükkel eltakarják ,
   Mert látni Őt már többé nem akarják ,
   Az éj kell nékik , a világtalan ,
   Melynek szívükben komor mása van . "