Juhász Gyula : Dilemma

"Két lélek harca dúl szivemben; Ó,jaj,széttép viszályuk engem.
 Az egyik:napba szállna büszkén ; Fénixként gyúlva önnön üszkén.
 A másik:árnyas völgybe vágyik, Zsongító béke várja váltig.
 Csábítanak nagy ideálok; És boldogító,csöndes álmok,
 A tenger hí,a végtelenség; Szabad vitorlák,büszke eszmék,
 S egy rózsakert mosolyg elébem; Egy rózsakert oly szűk,de éden!
 Két lélek harcán elborongok; A törpe és a nagy mi boldog.

 De kit szárnyra von s húz a kétség,
 Sirassátok meg küszködését."