Vidor Miklós : Mese

 Lombsuhogó erdőn három szarvas.
 Agancsukon gyertya lobog.
 Mind oly délceg,lassan lépnek,
 szép,fiatal vándorok.
 "Három királyfiak voltunk egyszer,
  ha nyilad ránk lőnéd,nem menekszel!"

Végesincs mezőkön három kisnyúl.
Hószín szőrük naptól ragyog.
Oly szelídek,csendben ülnek,
bámulják a pázsitot.
"Három királylányok voltunk régen,
 ne bánts minket,szánj meg,kérünk szépen!"

 Sugaras felhők közt három fecske hasítja a tágas eget.
 Magasan száll a szabadság, elejteni nem lehet.
 "Sose voltunk mások: három fecskék,
  de miénk a teljes végtelenség!"